Őseink leletei egy útépítésnél
Különleges szkíta és honfoglalás kori leletekre bukkantak a készülő M0-s autópálya nyomvonalán. A feltáró régész szerint nagy szerencséjük volt, mert ha arrább tervezik az utat, talán elő sem kerül a két említett temető. Ami bizonyos, a feltárt síroknál sokkal több van a föld alatt, ám ezek kiásására még várni kell. Addig is védettséget élvez a terület.

„Nem tudjuk, mennyi lelet
maradt még a földben, de annyi bizonyos,
a szkíta sírkert túlnyúlik a kutatóárkokon. Mi ugyanis csak azt a hatvan méter széles szakaszt tudtuk feltárni, amelyen a majdani autópálya fut” – mondta lapunknak Bencze Zoltán, a Budapesti Történeti Múzeum osztályvezető régésze. A leendő M0-s autópálya nyomvonalának feltárása 2008-tól 2009 októberéig tartott, s számos izgalmas eredményt hozott a szakember szerint.
Kiemelkedő az a
honfoglalás kori temető, amelyben egy roppant ritka, úgynevezett
kéttagú aranyozott ezüstcsüngőt leltek a régészek. Ugyancsak
figyelemre méltó az a koponya, amelyet eleink meglékeltek –
szakszóval trepanáltak –, s a delikvens nemcsak a műtétet élte túl,
hanem utána még jó pár évet lehúzott. Mindez onnan tudható, hogy a
csontképződés megindult a fején ejtett sebek szélein. Az egyik
tetemből DNS-mintát is sikerült kinyerni – igaz, ennek elemzésével
még nem végeztek. Meglepetést keltett, hogy az M0-s vonala alól
előkerült csontok alapján eleink nagyjából olyan magasak voltak,
mint mi, távoli utódaik. A férfiak átlagban 173-175, míg a nők 170
centiméter magasak voltak.
„Az egykor itt élő szkíták vagy egyszerűen eltemették halottaikat,
vagy elhamvasztották őket” – mondta Bencze
Zoltán.
A holttesteket máglyán
égették el, maradványaikat vagy egy apróbb gödörbe, vagy
kerámiaedénybe rakták. Az egyszerű temetésnél a zsugorított helyzet
volt általános, három halottat azonban nyújtott testhelyzetben
tettek sírba. A túlvilági útra becses tárgyai mellé kisebb
edénykékben étel- és italmellékletet kapott az elhunyt.
A női sírokból apró személyes tárgyak, orsógomb, kés, csiszolókő és
ékszerek, míg a férfiakéból lándzsa- és nyílhegyek, kések és más
használati eszközök, így edények, korsók és ruházati kiegészítők
kerültek elő.
„A szkíták alapvetően a Duna bal partjáig merészkedtek, de
előkerültek emlékeik a Kisalföldön is” – hangsúlyozta Bencze
Zoltán.
Legismertebb hagyatékuk az a két aranyszarvas, (egyediek és világhírűek), amely 1923-ban került elő Tápiószentmártonban és 1928-ban Mezőkeresztes-Zöldhalompusztánál. ( EZ TÁRGYI TÉVEDÉS: azok HUN KORI LELETEK: a szkíták évszázadokkal korábbamn éltek itt!!)
Hozzátette, egyelőre nem
tudni, mikor folytathatják a mélyben maradó leletek
megmentését.
Addig is, amíg erre lesz pénz és idő, régészeti védettséget kértek
az érintett területre. Ez rákerül a tulajdoni lapra, így ha valaki
a jövőben építkezni akar arrafelé, a múzeum szakembereit
értesítenie kell.
